Élménybeszámolók
Július közepén jártunk, mikor is a következő túránk helyszínéül, egy Nyugat Magyarországi bányatóra kaptunk meghívást Mike Bálint barátommal.
Az idei szezon számomra - ahogy sokaknak még-, elég későn indult meg az egész világot érintő pandémiás járvány okozta korlátozásoknak. A megszokottól eltérően júniusban tudtam csak elindulni az első bevetésre, melyre édesapám kisért el.
A tavalyi év utolsó horgászatát december 6-ára Miklós napjára időzítettük újdonsült csapattársammal, Dáviddal.
Idén már másodjára tértem vissza Gyékényesre, ahova ezúttal László Gabi barátom és kis családja, valamint a párom is elkisért.
Ahogy az már az elmúlt években lenni szokott, idén nyáron is üldözőbe vettük az ecsédi pontyokat, bízva abban, hogy egy-egy öreg halat sikerül lencsevégre kapnunk.
Vajon miért ezt a címet választottam a következő cikkemnek? Alapos okom van rá. Egy olyan halat sikerült megfognom akire már nagyon régóta áhítozok ☺, de ne szaladjunk ennyire előre...
Kiss Henrietta Látóképi sikere a Nikl method feeder termékekkel.
Az őszi balatoni pontyhorgászat már régóta a kedvenc időtöltésem. A víz és a környezete ugyanis ezer arcát mutatja meg ilyenkor, és ekkor kínálkozik legjobb alkalom, hogy a télre felkészülő kapitális pontyok közül matracra fektessünk egy-egy bakancslistás példányt.
Erre a horgászatomra mondhatni már készülök egy ideje. Még 2018-ban kaptam meghívást erre az eldugott Kondorosi bányatóra ahol sajnos 2018 év elején egy nagyon komoly halpusztulás történt.
Nagyon régóta elszerettem volt már menni a Szűcsi Völgy-tóra ennek, az idei nyár adott alkalmat, amikor is egy hetet tölthettem el a 9-es álláson.
A nyár vége mindig vegyes érzelmeket gerjeszt bennem: vége a nyárnak, a strandszezonnak; viszont kezdődik a legjobb pontyos évszak.
Hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy a lakóhelyemhez közeli Lupa-tavon fogok eltölteni pár napot.
Előre vetítem, hogy nem a megszokott élménybeszámolót olvassátok: kicsit hosszabb lesz, kicsit talán érzelgősebb. Azért lesznek fogások, csalik, tippek, de a cikk fókusza nem ezen, hanem magán az élményen lesz.
Az idei év júliusában egy baráti meghívásnak eleget téve látogattam el egy heves megyei bányatóra. A 33 hektáros víz átlagos vízmélysége 20-25m, a meder rendkívül tagolt tele törésekkel, púpokkal, platókkal és nem kevés víz alatti bokrok fák egyvelegével
A következő irományom mondhatni rendhagyó lesz, hiszen nem csak egy horgászatról szól, hanem egy versenyen szerzett tapasztalatokról és leginkább a csapatról akikkel elértük ezt a fantasztikus eredményt. Második rész !
A következő irományom mondhatni rendhagyó lesz, hiszen nem csak egy horgászatról szól, hanem egy versenyen szerzett tapasztalatokról és leginkább a csapatról akikkel elértük ezt a fantasztikus eredményt. Első rész !
Az idei első balatoni túránkra kicsit megkésve májusban került sor. Vegyes érzelmekkel kezdtük meg a túrát, a szeszélyes időjárás és a Balaton most meg mutatta magát igazán.
A tél folyamán merült fel az ötlet, hogy Komlovszki Robi csapattársammal eltöltünk pár napot a Balatonon.
Az idei év első túrájának helyszínéül egy Pest közeli bánya tóra esett a választásom.
Az idei nyár utolsó túrájának helyszíne a Háromfai horgásztó volt.
Elérkezett az ősz, a fákon sárgulni kezdtek a levelek a nappalok egyre rövidebbek, én pedig hatalmas lelkesedéssel vágtam neki a szezonnak.
Bizonyára sokan tudjátok, hogy lakhelyem környékén rengeteg holtág található és azt is, hogy nagyon szeretek ezeknek a holtágak partján horgászni. Mai napig rabul ejt vadságuk és a bennük élő halak ereje és küzdelme.
Július közepére egy viszonylag hosszú 6 napos túrát terveztünk Varga András barátommal. A túra idejére kánikulát ígértek 33-35 fokos nappali hőmérséklettel, ami eléggé megnehezítette a horgászatunkat, de ez sem szegte kedvünket. Kitartásunk kifizetődött hiszen a végére egy sikeres horgászat kerekedett ki.
Az idei évben arra gondoltam, hogy testvéremet is elviszem egy horgásztúrára, mivel már most mindene a pontyhorgászat.
Idén júniusban első gyeremekem születése előtt álltunk, de a családi kupaktanács úgy határozott, hogy ameddig lehet hódoljak szenvedélyemnek, hiszen utána kitudja mikor jutok ki újra a vízpartra.
A 2018-as Nemzetközi Balatoni ponty fogó kupán, összesen hat Nikl csapat képviseltette magát, Cseh, Szlovák valamint Magyar színekben.
A pünkösdi hosszú hétvégék évek óta a családi horgászattal kapcsolódnak össze. Szerencsére idén sem történt másként.
Minden évben a májusi hosszú hétvégét igyekszem a Szűcsi tavon tölteni egy gyerekkori barátom társasságában, idén sem volt másként.
Áprilisi túrám alkalmával számomra egy ismeretlen vízre látogattam el, ahol a NIKL Baits termékek újra bizonyították fogósságukat.
Ha azt szeretnénk, hogy az elhelyezett szerelékek mindvégig jól működjenek, és a megakasztott halat biztonságosan tudjuk szákba terelni, nem árt néhány dolgot szem elött tartani.
A Pontyshown merült fel az ötlet, hogy még idén ellátogatok volt „kollegám” Németh Patrik egyesületének vizére, a Pacsai tóra. Így is lett!
Eltelt egy év, és szeptember elején újra Háromfán találtuk magunkat egy versenyen a Bojli Show-n...
Amióta célzottan pontyokra vadászom rengeteget kísérletezem, agyalok azokon az „apróságokon” amelyek hozzásegítenek a halaimhoz.
Robi és Bence ezúttal a Balatont vették célbe, Robi cikkjéből kiderül mennyire hatékonyan.
Az év második felére tervezett túráim során próbálom minnél nagyobb igénybevételnek kitenni a NIKL 2018-as újdonságát a Magnus bojlit.
Sok-sok szervezkedés árán sikerült egy kedves ismerősömmel eljutni egy közös túrára. A választásunk egy lajosmizsei tóra esett.
A nyári horgászatok nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, de mivel függőségem határtalan, ezért „muszáj” olykor-olykor hódolnom szenvedélyemnek.
A következő túrám helyszíne egy régi, tőzegkitermelésből származó vízfelület lett.
A sokak által használt Blowback-rig nekem is nagy favoritom. Szívesen alkalmazom süllyedő és hóember csalizások alkalmával. Meggyőződésem, hogy az egyik leghatásosabb összeállítás, amit valaha kitaláltak.
6 év szünet után ismét megrendezésre került a Bojli Show Háromfán, amely 19 csapat részvételével zajlott. Az öt napos verseny egy nulladik nappal indult, ahol versenyszabályok ismertetése és egy finom vacsora elfogyasztása után készülhettünk a hétfői rajtra.
A tavaly év végén két fő célt tűztem ki magamnak: az RSD-n horgászni - 2-3 alkalommal, illetve a bányatavi túrákat. A mostani írásomban a legutóbbi bányatavi kalandomat szeretném elmesélni.
Ebben az írásomban azon tapasztalataimat osztom meg önökkel, miként lehetünk eredményesebbek, milyen csalival illetve etetéssel próbálkozzunk, ha kevés idő áll a rendelkezésünkre.
Hogyan is sikerült Németh András csapattársunk egy áprilisi hétvégi kiruccanása?
Olvassák el rövid élménybeszámolóját!
Több éve hagyománynak mondható, hogy tavasz kezdetén az első vízpartra tervezett utam Háromfára vezet, a versenyre, amely már 12 éve fogadja a kihívást kereső horgászokat.
Ellátogattam, egy számomra teljesen ismeretlen vízre, és most az ott szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.
Szenvedélyes pontyhorgász vagyok, viszont a Balatonon még nem volt lehetőségem kipróbálni magam.
Május közepét írunk, hosszas előkészületek után újra az egyik kedvenc közeli víztározóm partjára érkeztem, nagy reményekkel tűzdelve.
Az idei évben arra az elhatározásra jutottam, hogy az eddigi kényelmes behúzós horgászatokkal kicsit szakítva, nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a dobálós pecákra.
Nekem a pünkösdi túrák jelentik a családi horgászatot. Ilyenkor az egész családot sikerül kirángatnunk vízpartra és együtt eltöltenünk pár szép, nyugodt napot.
Gondolom mindenki átélte már, hogy milyen érzés odaérni a vízpartra, amit már hetek, hónapok óta tervezgetünk.
Már nagyon viszkettek a horgászbotjaink így rövid egyeztetést követően Berta Jani csapattársammal április közepére összehoztuk első, közös „Nikl Crew” horgászatunkat.
Az idén tavasszal, ahogy már az ezt megelőző években is, egy kis Somogy megyei tóra látogattunk el családi programként, afféle évkezdő horgászatra.
Az előző – Sikeres évkezdés - c. cikkem végén megígértem, hogy bemutatok Nektek egy 2017-es NIKL újdonságot, amellyel a legnagyobb halamat is sikerült becsapnom az idei év első túráján.
Az idei első hosszabb túrámra április első felében került sor. A lakhelyemtől távoleső 140km-re található kis 4 hektáros tó rendkívül gazdag és egészséges nagytestű ponty és amur élőhelye távol a nagyvárosi zajoktól egy csodálatos erdőkel tarkított környezetben.
Napos idő, vége a hétnek, remek időjárás...Gyors pakolás és irány horgászni.
A vizsgaidőszak végeztével nem is volt kérdés, hogy célba vegyem-e a vízpartot. A horgászat helyszínéül egy Kelet-Magyarországi homokbánya tavat választottam, ahol azelőtt még nem horgásztam.
Júniusban egy „gyors”, 4 napos horgászatra érkezünk az otthonunkhoz közel eső Fehérvárcsurgóra.
A horgászatomat ezúttal egy hirtelen jött felmelegedés ihlette meg, melyet végig szikrázó napsütés kísért.
Ebben az írásomban, azon tapasztalataim egyikét osztom meg önökkel miként lehetünk eredményesek, ha egy pontycsapatból a legnagyobb példányokat szeretnénk matracra fektetni.
Minden évben az egyik legnehezebb túra egy horgász életében az első peca: több hónapnyi nélkülözés, előkék kötésével töltött téli este, kiolvasott újságok tömkelege után végre parton lehetünk. Annyiszor álmodtuk erről a pillanatról, hogy szinte kötelezőnek érezzük a teljesítést.
Az idei évre sem lett kevesebb cél kitűzve, mint tavaly. Szisztéma ugyanaz: nagy kiterjedésű, változó meder tulajdonságú, munkás vizek meghorgászása.
Ismét beköszöntött az ősz, és ezzel együtt a számomra legszebb horgász időszak. Az évszak utolsó két hónapjában egy-egy hetet kedvenc bányatavamon töltöttem. Az első szakasz október végén kezdődött.
Két dolog miatt várom minden évben a szeptember végét. Az egyik a születésnapom, a másik pedig a vele járó éves, hosszabb horgász túrám.